Minden egy igazán meghitt, lucskos, esős, hideg, havas áprilisi vasárnap délelőtt kezdődött. Amikor is eldöntöttem, hogy aznap délig fogok aludni. Természetesen a szemeim reggel kilenckor kipattantak, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, én pedig próbáltam mozdulatlanul szenvedni egy helyben, hogy ne zavarjam drága páromat csendes hortyogásában.

Bezzeg neki jó az alvókája.

Fél óráig bírtam nyugodtan, mindenféle fantáziaképekkel szórakoztatva cselekvésre éhes agyamat, de miután már harmadjára vettem végig, hogy aznap éjjel álmomban hogyan szöktem meg egy szuper titkos laboratóriumból, ellopva valami igazán káros, és mutáns vírus ellenszerét, rájöttem, hogy tennem kell valamit.

Kedves párom Prüntyő (nevezzük így ezentúl) vesztére felém fordította jobb arcocskáját, én pedig vérszemet kaptam megpillantván tökéletes orrhegyét. Vajon szereti, ha megnyalják?

Hát nem szerette. Nem hogy nem szerette, el is fordult, és lenyúlta a galád az összes takarót, amivel egészen eddig stabilizáltam hőháztartásomat, ezáltal egyéb problémákat is generálva nekem az unalmon kívül.

Végülis, lementem boltba, persze Prüntyő további zaklatása nélkül, végigverekedtem magam a hatvan méteres távon, megbirkózva az orkánnal és az eltévedt mínuszokkal, amikor is, jött az ötlet.

Felfegyverkezve megfelelő mennyiségű Mizo kakaóval visszatértem a főhadiszállásra, és az addigra fel, illetve elcsigázott Prüntyőnek felvázoltam a tervet.

  • - Jósolj nekem!

Tudni kell róla, hogy egy hosszú hajú, tagbaszakadt, vékony, szakállas rocker. Ezért is lepődtem meg rajta, mikor elintézte az egészet egy „tégedmármegintmegrágcsáltegykecskeálmodban” pillantással, és beleegyezően bólintott.

Javában keverte, kutyulta a kártyákat, húzatott velem, kirakta a négy sort, és éppen próbálta megtudni, hogy mire tegyen, de annyira elbambultam duplalyukas zokniján, hogy csak hosszú percek elteltével kapott választ.

Az áprilisi hó jótékony hatásai érződtek Prüntyőcske hozzáállásán, mikor nekifogott a magyarázkodásnak.

Először elmondta, hogy melyik lapon mi volt, és ez szerinte mit jelent. Kiropogtatta méteres ujjait, majd komoly tekintettel ömlesztette rám a tényeket: „A hűségen volt a bíró, fogalmam sincs, mit jelent, talán el kell döntened, hűséges leszel-e. A szerelmen volt a hamisság – rám pislogott, és faarccal megkérdezte: még hazudsz is? A látogatáson volt a házasság, szóval meglátogat a férjed, a szerelmes nőn az örvendezés, úgyhogy örülni fogsz neki. Az állandóságon volt a betegség – megint rám pillantott vigyorogva – hát ez stimmel, a szerencsén az özvegy, a levélen az utazás, a halálon a szerető.

Elhallgatott, láttam, ahogy rángatózik a szája széle. Bíztattam, mondjad, add neki, tudni akarom a jövőmet.

Megforgatta a szemét, csinált egy műsóhajt, és elhadarta: Tehát kapsz egy levelet, elutazunk, a szeretőd megmurdál, te egy szerencsés özvegyasszony leszel, és hát ez egy beteg dolog.

Komolyan, ha én látnám így a dolgok közötti összefüggéseket, sokkal egyszerűbb lenne az életem…

ébredés jós jósnő kártya kártyavetés lap jövő április reggel élet still standing

De itt még nem ért véget a történet, mert mi már annyira bele voltunk ártva a cigánykártya rejtelmeibe, hogy Prüntyő karöltve duplalyukas zoknijával, eldöntötte, kiszámolgatja nekem a lapokat hetesével.

A sztori kezdete egészen hasonló volt az előzőhöz:

Eldöntöd hűséges leszel-e, jön egy üzenet egy váratlan örömről, még reménykedsz is benne, hiszen a levél a szeretőddel kapcsolatos. Vágyakozol is, de mire, csak nem a szeretődre? Hát ez itt a szerelem – bökött a kártyára – úgyhogy, igen. Ráadásul állandóan.

A következő kártyán lévő épület kicsit megzavarta, összevont szemöldökkel próbálta belehelyezni a kontextusba, végül a következőt sütötte ki belőle: Kell egy ház. Gyakran akarsz utazgatni, így sok lesz az adósságod, és jól elveszíted a házat. Aztán a fejedbe szökken egy gondolat. Hopsza, vajon miről? Naná, hogy arról, hogy szerelmes vagy – kikerekedtek a szemei, lenyelte a röhögést, és folytatta – …egy öregasszonyba. És ez elszomorít egy katonatisztet. Amin te jó sokat bosszankodsz: szegény szomorú katonatiszt – biggyesztette le a száját. – Ezután ellopják az egészségedet. Hogy ki? A halál. Hát ez bukta.

Valamikor itt kezdett látszódni rajtam, hogy szívesen megverném egy párnával, úgyhogy szegény ártatlan Prüntyő gyilkos pillantásommal kísérve próbálta menteni a helyzetet: De előtte kapsz egy ajándékot egy szerencsétlenség formájában, de örülni fogsz neki. Csak utána jön a pap. Mivel itt egy özvegy férfi, valszeg újraházasodsz, mielőtt meghalsz, de jó sok pénzed volt, úgyhogy megörökli. Miután felkerültél a mennybe, mindig féltékenykedsz a házasokra, az okát inkább ne firtassuk. Életed során voltak ellenségeid is, akik levelet kapnak arról, hogy nincs pénzük. Há! Ezért voltak az ellenségeid, te gazdag vagy, ők nem. Ennek tetejébe rájönnek, hogy csak megrendezted a halálod, méghozzá úgy, hogy meglátogatod őket. Tiszta Monte Cristo. Szerencsésen jössz ki a dologból, mert lesz egy gyereked. És vége – mosolyogott rám angyalian.

Pár pillanatig csak pislogtam törökülésben, csak én és a gondolataim, aztán röhögve, párom aggódó tekintetével kísérve leheveredtem az ágyra.

  • - Mit csinálsz?
  • - Visszafekszem aludni. Ha ezt mind meg fogom élni, kipihentnek kell lennem.

Mint mondtam, minden egy ragyogóan szép, meghitt, lucskos, esős, havas április vasárnap reggelen kezdődött…

https://www.youtube.com/watch?v=pHZneOidj9A